Agytornára vágysz? Próbáltad már a bal oldali vezetést? :D

Gyakorlott és rutinos vezetőként mondhatom, hogy a bal oldali vezetés rendesen feladja az agyadnak a leckét. Ha azt gondolnád, hogy - Nagy ügy, csak a másik oldalon vezetsz és kész - , akkor nagyot tévedsz.

Kezdjük azzal, hogy a rossz oldalon van a kormány és a rossz oldalon közlekednek. :D

Ez még oké is lenne mindaddig, amíg nem ülsz be a kocsiba. Na igen, itt újabb problémával szembesül az ember. Bal oldalon van a váltó is. Könnyebb esetben automata váltós autóba sikerült beülnünk és akkor legalább a váltó részével az autónak nem kell foglalkoznunk, elég drive üzemmódba tenni és teszi a dolgát. Rosszabb esetben kézi váltós kocsit fogunk ki, és folyamatosan kavarhatjuk a benzint. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de adott esetben még nem is a sebességek megtalálása okozza a nehézséget. Gondolom sokan vannak úgy, hogy már váltottak valakinek az anyósülésről sebességet, amikor a vezető éppen telefonált, vagy ki tudja milyen egyéb dolgot végzett vezetés közben, amiért nem tudott szabályszerűen váltani, mert nem maradt hozzá elég keze. Szóval mint ahogy már említettem, nem is ez a legnehezebb része, hanem inkább az, hogy ne felejtsd el, hol is van. Hiába, tizensokév vezetés rutinját nagyon nehéz az agyadnak felülírnia. Szóval praktikusabb, ha az ember a bal kezét folyamatosan a sebváltón nyugtatja, mert akkor tuti nem vész el és nem jobb oldalon kapkodok váltás előtt, ahol az ablaklehúzóba akad minduntalan a kezem.

A másik baromi szokatlan dolog az, hogy a jobb oldalad felül száguldanak a kocsik egészen gyorsan. Valahogy úgy érzed, hogy pillanatok alatt elviszik a fél felsőtested, miközben igyekszel túlélni és sávon belül maradni, mert itt úgy vettük észre, keskenyebbek a sávok. A fura érzéstől, hogy túl közel jönnek az autók, ráadásul a rossz oldalon, a kocsit egyre inkább jobbfele húzva, már egészen jól át lehet lógni a másik sávba.

Az index is megéri, hogy megemlítsem. Az első pár nap forgalomban úgy telik tutira, hogy indexelés helyett folyamatosan ablakot törölsz. Mit mondjak, iszonyat zavaró tud lenni, pláne, hogy az ember kicsit bepánikol, gyorsan megkeresi a másik oldalon az irányjelző kart, egy pillanatra elgondolkozik, hogy melyik irányba húzzam, felfelé vagy lefelé, ha jobbra akarok menni és kanyarodás előtt utoljára még vetnék egy pillantást a középső visszapillantó tükörbe, amit szintén nem találok, mert balra tették a fejemtől és nem jobbra. Fura, de komolyan mondom, keresni kell a tükröket.
Utoljára kezdő vezetőként érezte magát így az ember, hogy görcsösen kapaszkodik a kormányba és minden idegszálával összpontosít az útra. Nagyon kell figyelni, hogy a rutin felül ne írja a mostot. Egy kicsit olyan, mint mikor Alice Csodaországba csöppen és minden fura és ellentétes és jaj.

A körforgalmat kicsit másképp használják, mint mi. Nem, nem arra gondolok, hogy bal felől kell behajtani, hanem arra, hogy úgy használják, mint egy kereszteződést. Ha balra mégy a körforgalomból, balra indexelsz, ha jobbra, akkor jobbra indexelsz, és ha szimplán áthajtasz rajta, akkor nem indexelsz. Úgy vettük észre, hogy ez kicsit jobban átlátható így, mint az otthoni, hogy annál a kijáratnál indexelsz, ahol ki szeretnél menni, és valahogy ezt szinte mindig utolsó pillanatban. Ez a fajta körforgalomhasználat sokkal jobban előrejelzi, merre is szeretnének továbbhaladni az autók.

Egyébként a rengeteg különféle náció ellenére nagyon türelmesen és előzékenyen vezetnek. Működik a cipzár elv, nem anyáznak és dudálnak, ha véletlenül elsorolsz és feltartod a sort, átengedik a gyalogosokat a zebrán. Ezt nagyon fontos dolognak tartom, kisgyerekkel közlekedve, már ha csak a zebrához közeledünk is megállnak az autók.

A tolatás, az nem különösebben érdekes, csak egy icipicit fura más perspektívából megoldani a rutinfeladatot. Ülj át az anyósülésre és képzeld el, hogy onnan tolatsz. Na, milyen Alice?
:)