Érdekességek, avagy, ahogy én látom Sydney-t (2.)

• Van, hogy 8, kis ideig 9, majd 10 óra eltérés is van Sydney és hazánk között.

  

  Egy érdekes épület, amely üzleti iskolaként működik

• A Föld másik féltekén vagyunk, így mások a csillagképek, máshogy látjuk a Holdat, és meglepő módon a villanykapcsolók is fordítva működnek. Felfele állásban vannak lekapcsolva.

  

  Egy kukabúvár íbisz

• Nagyon szeretik használni a klímát. Minden klimatizálva van, a mi európai hőérzetünkhöz képest nagyon is. Van, hogy egy-egy bevásárlás után némelyik testrészemet már nem érzem a fagyás következtében.
• Kemény pénzbüntetésekkel súlytanak minden kisebb kihágást. Szemetelni az utcán 100-200 dollárt is kóstálhat.
• ADSL-en jön a net. Gyerekcipőben járnak az internet tekintetében. Itt olyan a leggyorsabb net, mint otthon a legkisebb sem. Ilyen lassú netet otthon már ha akarsz sem tudsz venni.
• Semmilyen kozmetikumot nem tudsz venni UV védelem nélkül.
• A nők sokkal finomabban és természetesebben sminkelnek, mint otthon.
• Sok a a kínai, ennek köszönhetően rengeteg a kínai bolt. Nem ruha, inkább háztartási, csetresz boltokkal vannak inkább jelen. Épp a minap jártunk a kínai negyedként elhíresült Ultimo körzetében egy nagy kínai piacon. Ugyanazok a rózsaszín ugató kutyák, törölközők és lábbelik találhatóak itt, mint otthon, annyi csak a különbség, hogy vannak kifejezetten helyspecifikus dolgok, mint abo motívumos konyharuhák, fakanalak, pólók, és bármi, amit a kicsi kínai kezek le tudnak gyártani. A minőségük legalább olyan rossz itt is, mint otthon. Csinálnunk kellett húsvétra egy húsvéti kalapot. Vettünk hozzá, hogy minimalizáljuk az ezzel járó kiadásokat, egy kínai vízfestéket. Megvétel után kb. 5 perccel repült a kukába, annyira használhatatlan volt. Pedig higyjétek el, csak egy kartonkalapot próbáltunk volna vele egy kis színnel ellátni.

  

  Mango pancake a kínai negyedből

• Nincsenek kóborkutyák és macskák. (Mondjuk sok a kínai étterem. Remélem nem azért...:D)
• Az autószerelő műhely az itt annyit tesz, hogy elemeket cserélnek, azaz gyári elemeket rendelnek a kocsihoz, lebontják a rosszat és kicserélik őket. Nincs olyan szakma, hogy karosszéria lakatos. A kocsink, amit vettünk első körben, balesetet szenvedett. Egy Mercedes elénk fordult. Csúnyán lealáztuk, az egész orra összetört. Mármint a Mercinek. :) A miénken nem sok minden látszódott, de a biztosító elvette tőlünk a kocsit, és nem is adta vissza, mert az autó értékét meghaladta volna, amit rá kellett volna költeni. 2001-es évjáratú kocsi volt, jó állapotban, nem lehetett rá panasz. Viszont, mivel nem éri meg javíttatni, ezért megy is a roncstelepre. Ezért nincsenek itt öreg autók. Figyelnek rá, hogy a kocsiállományt fiatalon tartsák.
• A Vodafone a legnagyobb és egyben legnagyobb lefedettséget biztosító mobilszolgáltató.
• Sok az autókülönlegesség, legalábbis az olyan, amilyet otthon ritkán látni.

  

  Hát na

  És végül még annyit, hogy egy kis kiegészítésül ehhez a bloghoz, készült egy másik blog is, ahol csodaszép képeket is nézegethettek: http://cslphotography.blog.hu

Érdekességek, avagy, ahogy én látom Sydney-t (1.)

• Három nagy élelmiszeráruház van és ebből az egyik az Aldi.
• Nagyon jó leértékeléseket lehet kifogni. Van olyan, amit féláron lehet adott akcióban megvenni és nem azért, mert hamarosan lejár a szavatossági ideje. Az más tészta, olyan is van, de alapvetően, ha egy terméket leértékelnek, azt nem úgy kell elképzelni, mint otthon, hogy 20 Ft-al olcsóbb a vaj, vagy 20%-ért már ölre mennek az emberek Glamour-napokon a C&A-ban.

  

  Ügyes voltam

• Kiváló az élelmiszerek minősége. A joghurtban, tejfölben például megáll a kanál és finomak is.
• Nem lehet kapni őrölt köményt, viszont van pirosarany és univer majonéz. :)
• A gyerekek olyan 85-90 %-a így ránézésre lúdtalpas. Fura, mert nagyon elkötelezettek az egészséges életmód mellett, arra azonban mégsem igazán figyelnek, hogy megfelelő cipőt adjanak a gyerekekre. Alig totyogó gyerekeken is leginkább divatszandálokat (amit pár ezer forintért meg lehet venni bármelyik ruhabolt kínálatában) és vietnámi papucsokat látni.
• Kedvenc lábbeli viseletük a sportcipő/futócipő, vietnámi papucs, vagy semmi. Nem ritka, hogy bevásárlóközpontokban mezítláb lehet látni embereket, amint mondjuk a heti bevásárlást intézik vagy éppen így érkeznek a gyerekért az iskolába

  

  A hölgyek shoppingolni indulnak

• Ez a vietnámi papucs, akkora őrület, hogy a nők képesek egy konszolidáltabb blúz-szoknya összeállításhoz is felvenni, legyen szó akár egy elegánsabb éttermi vacsoráról. A kényelem mindenekelőtt.  
• Itt a nők (legyen szó bármilyen korosztályról), köszönhetően a napi mozgásnak (futás, jóga, bármi, amit el tud az ember képzelni), úgy néznek ki 3 gyerek után is, mint otthon a 20 évesek sem.
• Cigerettázó embert látni annyit tesz, mint 95 %-os biztonsággal azonosítani egy bevándorlót.
• 30-35$ egy doboz cigeretta. 
• Nem fáznak. 18-20 fokban és erős szélben is fürödnek a tengerben, 16 fokban is rövidnadrágban és pólóban indítják el otthonról a gyereket. Szóval pulóverben vagy ne adj' isten dzsekiben látni valakit, azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel találtál egy újabb nem őslakost.
• Itt is adták a mozikban a Saul fiát.

  

  A helyi mozi kínálata

• Ha azt hiszed, hogy nem szereted a mangót, mert otthon már vettél és próbáltad, tévedsz. Az igazi, érett mangó az egy kisebbfajta csoda.
• Sokat esik az eső, de máshogy mint otthon. Valahogy úgy tudnám jellemezni, hogy olyan, mintha a zuhanyfejet a legfinomabb permetre állítaná az ember. Viszont eső után egy órával, már minden száraz, köszönhetően a jó vízelvezetésnek és csatornahálózatnak. Az úttest kifele lejt és esőben csak úgy hömpölyög le a víz a széles és otthoninál nagyobb aknán. Ebből kifolyólag nem maradnak pocsolyák, nem csapják le az autók a gyalogosokat vízzel, a maradék meg hamar felszárad.
• Mindent a kutyákért. Nagyon kutyabarátok az ausztrálok. A legtöbb bolt előtt kutyatálban víz van, nagyobb parkokban kutyakaki gyűjtőzacskó van kitéve és az autómosó mellett van külön kutyamosó is, na meg akad kutyamegőrző is, ahol masszázzsal is szolgálnak a négylábú vendégeknek.

  

  Kutyajó dolguk van

  
  

  

  Kutyamosó

Az iskoláról (így 1 hónap után)

Most, hogy Kismókus már egy hónapja jár iskolába, így én is jobban belelátok, hogy is működik itt ez az egész. Azokat a dolgokat emelném ki, ami eltérő lehet az otthoni iskolával szemben.

Országok után nevezik el a különböző osztályokat

Az iskolában szigorú rend van. A gyerekeket, itt főként az alsósokról beszélek, minden reggel az udvaron gyűjtik össze. Reggel 9 előtt 5 perccel megszólal a csengő és akkor az összes gyereknek a kijelölt helyére kell menni, ott helyet foglalni és várni a tanárokra 9 óráig. Egy kis taps, pár szavas köszöntő, aztán indulnak is fel a terembe. Amit itt a kicsiknél megfigyeltem (5 évesek), hogy némelyik még mindig nagyon nehezen szakad el a szüleitől. Ennek az lehet az ok, hogy itt Ausztráliában nincs óvodára kötelezve a gyerek, így a szülő otthon maradhat a gyerekével, ha akar, vagy ha megteheti egészen a gyerek 6 éves koráig, amikor is már törvényileg is iskolakötelessé válik a gyerek. Ez általában az ausztrál családmodellnél nem is okoz különösebb gondot, mert a feleség általában megteheti, hogy ne dolgozzon illetve lehet, hogy amúgy is otthon van a többi kisebb csemetéjével együtt, hisz az asuztál családmodellben nem igazán az egy gyerek a divat. Sajnos ez azt is eredményezi, hogy ezek a gyerekek nem igazán tudják, hogy kell közösségben viselkedni, nem használják a kezüket köhögésnél és orrot fújni sem igazán tudnak egyedül.

Azt vettem észre, hogy sokkal jobban eltojtatják a gyerekeket itt, mint otthon. Nagyon sokszor látok 3-4 éves gyerekeket babakocsiban tologatni, nehogy elkopjon szegénynek a lába, illetve nem igazán látok fegyelmezést. Nagyon szabadelvűen nevelik a gyerekeket és jóval jobban szabadjára engedik őket, mint mi magyarok.

Mivel sok anyuka nem dolgozik, ezért nagyon aktívak a mindenféle jótékonysági, vagy önkéntes munkában. Most például kaptam egy levelet, hogy gyűjtést szerveznek az iskolának egy vacsora keretében, ahova várnak mindenkit szeretettel, versenyt is indítanak a legszebben dekorált asztal címéért, és ne legyünk restek, menjünk, mert ezzel rengeteg pénzt lehet gyűjteni az iskolának és, hogy ez milyen szipi meg szupi. Persze az, csak tőlem ez a fajta zsizsgés messze áll, egyelőre hagyom az ausztrál, nem annyira vékony pénztárcájú anyákat érvénysülni ebben a szerepben. De volt már példa, ezalatt a 1 hónap alatt, ruha és élelmiszer gyűjtési akcióra és könyvvásárra is, amiből szintén az iskolát lehetett támogatni.
1-2 havonta kiosztanak egy papírt, amire fel lehet iratkozni különböző önkéntes munkára. Nos ezek gyakorlatilag a tanársegéd munkáját fedik le, mert lehet ceruzát hegyezni, irodalom és matek órára pedig segíteni menni, felolvasni a gyerekeknek egyesével a feladatot, segíteni megoldani azt, stb. Szóval ügyesen csinálják, meg kell hagyni, bár itt azért van megfelelő és nem dolgozó szülői létszám, amivel lehet számolni.

Nagy hangsúlyt kap a nyelvoktatás. Azokat a gyerekeket, akik nem beszélnek vagy nem beszélnek elég jól angolul, külön kis csoportos felzárkóztató órára viszik. Egyébként pedig kínaiul vagy spanyolul tanulnak, az elit magániskolákban pedig, ahogy az lenni szokott, a francia a menő.

A heti program

Bár ezek a gyerekek még csak 5 évesek, máris van számítástechnika órájuk. Úgy gondolkodnak, hogy ezeknek a gyerekeknek az életében ez a technikai fejlődés megkerülhetetlen lesz, ezért elébe mennek és felkészítik őket. Ez a kezdetekben rosszul érintett engem, hisz próbáltam addig húzni halasztani ezt a számítógéppel nem játszunk dolgot, ameddig csak lehet, de úgy látszik itt ez elkerülhetetlen. Kifejezett kérése volt az iskolának, hogy tanítsuk meg a gyereket, hogy be tudja pötyögni a nevét a számítógépbe, illetve a külön matematikai és irodalmi gyakorlást is játékos feladatok keretében a számítógépen képzelik el, éppen most kaptuk meg a gyakorló feladatokhoz a belépési kódokat. Szóval ez ellen nem tudok és nem is lehet mit tenni.

Itthoni feladatsor

Bár még csak 1 hónapja jár Kismókus iskolába, de már tudja az ABC-t és bizonyos szavakat már a képolvasás módszerével el is tud olvasni, azaz fel is tud ismerni. Komoly...

Az első 12 szó, amit memorizálni kellett

Ami még megütötte a szemem, hogy bár a gyerekek az általános iskolában kötelező egyenruhában vannak, a tanárokat semmiféle dresscode nem kötelezi. Simán lehet bármilyen ruhában, akár rövidnadrágban is tanítani, mégis nagyon megadják a tiszteletet a tanároknak a diákok. Nincs ellenkezés, nincs visszabeszéd, a tanár szent és sérthetetlen, pedig ez aztán tényleg egy úgymond szabad ország, mégis mindenki tudja, hol a helye. Ami furcsa, hogy a középiskolásokat már nem kötelezik egyenruha viselésére és bármiben lehet menni iskolába. A bármiben, azt tényleg szó szerint kell érteni. Hacsak nem katolikus vagy szigorú magániskoláról van szó, akkor sem a színes (kék, zöld, piros) haj, sem a "szaggatott, olyan rövid miniszoknya, hogy kilátszik a feneked szinte" sem akadály.
Szóval alapvetően jól működik ez, nagyon toleránsan. Ami viszont nem annyira tesz boldoggá, hogy többször jött úgy haza a Kicsi, hogy 2 falat hiányzott az ebédre odatett szendvicséből, mert ő éppen játszott ebédidőben a saját elmondása szerint, és senki nem volt, aki leültesse és odafigyeljen, hogy eszik-e, és ne maradjon egész nap éhesen. Azért mégiscsak óvodáskorú gyerekekről beszélünk.