Játszótér

Ausztrália igazi gyűjtőkontinens. Szinte mindenféle náció megtalálható itt, mégis képesek békében és tolerenciával élni egymással, egymás mellett. Alapvetően nem a vallással, etnikai hovatartozással van a gond, hanem a mentalitással. Itt miért működik az, hogy ami mindenkié, arra vigyázunk? Sosem értettem, hogy miért vannak olyan állapotban az otthoni játszóterek, amilyenben vannak, hisz a gyerekeket szinte mindenki szereti és alapvetően az emberek olyan környezetben érzik jól magukat, ami tiszta és rendes. Otthon és a világ számos egyéb részén mégsem működik az, ami itt igen, hogy ami senkié, az mindenkié, tehát vigyázni kell rá, magunkért és másokért.

Olimpiai dünnyögés

Jelenleg az olimpiai játékokat ausztrál szemszögből van szerencsém végigkövetni. Hát mit mondjak? Egyfelől rossz érzés, hogy nem magyar kommentárral nézem az aktuális közvetítéseket és sok magyar érdekeltségű dologról lemaradok. Másrészt érdekes felfedezéseknek ad teret. Miféléknek? Ismét a hozzáállás az, ami innen kintről nézve teljesen megdöbbentő.

Az ausztrál olimpikon kisebb fajta nemzeti hősök. Nem kell hozzá aranyérem, ha már kint vagy, hős vagy. Teljesen mindegy, hogy hanyadik helyen végzel. A maximumodat hozod adott szituációban, hazádat képviseled, sportszerű vagy, jár neked az elismerés.
Néztem itt a női 4x200 m-es gyorsváltót. Ausztrália 600 m-en keresztül vezetett. Az utolsó 200 m-en pedig kikapott Amerikától. Van ez így. Jobbtól kikapni sosem szégyen. De az az öröm, amit ezek a lányok okoztak, csoda volt nézni. Egy pillanatig sem hangzott el, hogy lecsúsztunk az aranyról, hogy ez mekkora dráma, és tragédia. Nem, nem és nem. Örültek az ezüstéremnek, mint majom a farkának. Nem azon keseregnek, ami nincs, hanem annak örülnek, ami van. Nem is értem, hogy is lehet ezt máshogy nézni? Emberfeletti teljesítményt nyújt mindenki, aki ezeken a játékokon részt vesz. Micsoda óriási munka, kitartás van csak amögött, hogy valaki idáig eljut, hogy ott lehet ezen a négyévenkénti eseményen. Itt mindenki büszke a saját hazája sportolójára. Nekünk pedig mi jut? Nyitok egy indexet és azon kívül, hogy az érmektől hangos a sajtó (mert csak az a valami), meg Katinka férjét gyalázzák, már egy ezüst érem is tragédia, meg dráma, meg megy az ujjal mutogatás, hogy mi történt Gyurta Danival meg Cseh Lacival meg a cselgáncsozókkal megamega... Hogyhogy mi? Emberek és nem robotok.

Hirtelen felindulásból elkövetett posztot olvashattatok...

Olvasni jó...

Akik ismernek, tudják rólam, hogy imádok olvasni. A könyvek és a filmek a hobbijaim. Mivel itt Sydney-ben már lassan a negyedik napja egyfolytában esik az eső és semmi említésre méltó nem történik, ilyenkor a legjobb bevackolni magát az embernek egy jó könyvvel, valami csendes sarokba húzodni és kizárni a külvilágot. A könyvek egyrészről menedéket jelentenek számomra, mert ragyogóan ki lehet velük zárni a külvilágot és az ember nem azon rágódik, amin nem kellene (nyugodtan izgulhatok másokért), másrészről pedig olyan helyeken járhatok, ahová sajnos nem lehet repjegyet venni, és csak olvasva lehet oda az elménket elreptetni.
A kedvenc könyves weboldalamon láttam ezt az ötletet és mivel minden más témámat jelenleg elmosta az eső, így jöjjön pár könyves érdekesség rólam:

Forrás: https://au.pinterest.com/pin/93942342202460965/

• Mióta az eszemet tudom, olvasok. Olvasó családban nőttem fel így számomra sosem volt kérdéses a könyvek szeretete.
• Már az általános iskolában is Agatha Christie-t olvastam a pad alatt.
• 20-30 könyvet is elolvastam a nyári szünet alatt a kötelező olvasmányok mellett természetesen.
• Nem szeretem a kötelező olvasmányokat. Számomra ami kötelező az egyenértékű a muszájjal és a kényszerrel.
• Számomra a tökéletes nyári program az volt általánosban, ha a legjobb barátnőmmel könyvtárba mehettem.
• El sem tudjátok képzelni, milyen jó volt az ikonikus 31-es busz leghátsó ülésén Kaland, Játék, Kockázat könyvekkel játszani.
• Mindig több könyvtárba jártam egyszerre.
• Mai napig beleremeg a gyomrom, ha belépek egy könyvtárba, mielőtt pedig kilépek onnan, egy mély levegőt veszek és utoljára még beszívom a könyvek illatát.

Forrás: http://assistivetechnj.blogspot.com.au/2011_07_01_archive.html

• Még sosem tudtam megállni, hogy egy könyvtárból ne vegyek ki könyvet, akkor sem, ha otthon is rengeteg olvasatlan könyv vár rám. Mindig meg is kapom, hogy erdőbe viszek fát... :D

• Régen sosem hagytam félbe könyvet ha nem tetszett vagy éppen nem volt meg hozzá a kellő hangulatom. Ma már nem okoz lelkiismeretfurdalást, hisz olyan rövid az élet és olyan sok jó könyv vár még rám.
• Hogy éppen mit szeretnék olvasni, az nálam erősen hangulatfüggő. Beleolvasok és ha a könyv első pár sora nem fog meg, akkor tovább keresek. Sosem volt még olyan, hogy csak át kellett erőltetnem magam az első 20-30 oldalon és onnantól már elkap a gépszíj. Nem szeretek szenvedni olvasás közben és semmit nem szeretek erőltetni. Ez színtiszta élvezet, semmi más.
• Szabó Magda Abigél-jének háromszor futottam neki, egész egyszerűen nem hangolódtam rá a könyvre. Aztán amikor rátaláltam a pillanatra, amikor olvasnom kellett, rögtön kedvenccé avattam.

Forrás: http://weheartit.com/entry/191427062

• 46 db kedvenc könyvem van jelenleg, ezeket rendszeresen újraolvasom. Hiába ismerősek a karakterek és ismerős a történet, valahogy mindig tudnak újat adni, nem beszélve arról, hogy milyen kellemes és kényelmes érzés visszatérni kedvenc szereplőink és helyszíneink közé.
• Másodjára olvasom végig a kedvenc gyerekkönyveimet. Először Öcsinek olvastam fel őket, most pedig Kismókusnak olvasom ezeket a történeteket. 
• Kismókussal több, mint 170 könyvet olvastunk már el.
• Átlagban évi 70-80 könyvet olvasok.
• Bárhol tudok olvasni. Főzés, fürdés, utazás, várakozás közben. Nem zavar közben semmi, teljesen ki tudom zárni olyankor a külvilágot.
• Háton fekve nem megy az olvasás, egyrészről, mert korog a gyomrom (közvetlen étkezés után is), másrészről fekvő pozícióban 3-4 oldal után elálmosodom.
• Régen nagyon sok romantikus könyvet olvastam és egy kicsit meg is csömöltem tőlük. Jelenleg a thiller/krimi és a fantasy a nyerő nálam, de igazából mindenevő vagyok. Olvasok ifjúsági regényt, mesét, szépirodalmat, sci-fit, a lényeg, hogy szórakoztasson és kikapcsoljon.

Forrás: http://renkliduvar.blogspot.com.au/2014/10/snoopy-animated-gif.html

• Nem szeretem a novellákat.
• Régen rengeteg könyvet vásároltam, ma már csak a kedvenceimet veszem meg és teszem a polcra.
• Ennek ellenére mindig pontosan tisztában vagyok az új megjelenésekkel és a könyvesboltok kínálataival. Ez amolyan hobbi nálam.
• Ha könyvesboltban járok, soem bírom megállni, hogy egy-egy köteten végig ne húzzam a kezem simogatás gyanánt és azt sem, ha csálén áll egy könyvkupac, hogy megigazítsam.
• Utálom, ha ismeretlenek megkérdezik, mit olvasok. Ha a címét mondom, akkor általában az semmit nem mond az embereknek, maga a történet pedig, hogy elmeséljem, annyira nem érdekli őket.
• Alapszabály nálam, mindig legyen nálad könyv, sohasem tudhatod, hol és mikor kell várni. Míg mások a telefonjukat nyomkodják addig én lehet, hogy éppen sárkányokkal harcolok, vagy  a Marson krumplit termesztek. :D

Forrás: http://assistivetechnj.blogspot.com.au/2011_07_01_archive.html