Bécsben jártam, ott maradtam volna...

Végre 11 év után újra sikerült eljutnom Bécsbe így télvíz idején. Egyik legmeghatározóbb élményem volt, amikor  általános iskola 7. osztályában Bécsbe utaztunk egy napra az adventi vásárra. Az akkori színek, illatok, élmények még mindig bennem élnek.
Szóval idén sikerült advent idején megejteni a Bécsi kirándulást és olyan jól sikerült, hogy szinte egyáltalán nem is akartam visszajönni. Na de kezdjük az elején...
Nem először járok már Bécsben és remélhetőleg nem is utoljára, és bátran kijelenthetem, hogy az egyik legkedvesebb városom. Élhető, szép, jó az emberekre ránézni és nyugalommal tölt el minden egyes perc, amit ott tölthetek. Szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy elfogult vagyok vele és az ott élőkkel. Irígylem őket és bármikor szívesen költöznék oda, ha alkalmam adódna rá. Lenyűgöz a tisztaságuk, a precizitásuk, a vendégszeretetük.

Nem közvetlen vonattal mentünk, hanem Budapesti átszállással. Le a kalappal az ÖBB Railjet előtt. Kényelmes, kellemes utazásunk volt, és szinte pillanatok alatt elrepült az a 3 óra, amíg Pestről Bécsbe értünk. Bécs Nyugati pályaudvarára érkeztünk, ahol máris mellbevágott minket a kellemes atmoszféra. Bár egy pályaudvarról beszélünk, nem volt büdös, koszos, tele nincstelenekkel, ahogy azt itthon megszokhattuk. Mindenki sietett valahova, mégsem éreztük azt a stresszes nyomást, mint idehaza. Az előtér csodálatos és tele mindenféle bolttal (nem gagyival, hanem olyan boltokkal, amik itt is megtalálhatóak a bevásárlóközpontokban), és gyorsétkezdével, hisz úgy gondolják, hogy esetleg utazás közben jól jön valami egyéb kaja is a forgácspor ízű fornettin és a száraz, tegnapelőtti rántotthúsos szendvicsen kívül.
Van egy jól bejáratott helyünk, mindig ott szállunk meg, ha arra vetődünk. Tökéletesen meg lehet mindent közelíteni metróval, villamossal. Most is így tettünk, amikor már eléggé átfagytunk vagy csak elzsibbadt már a lábunk a sok sétától, metróra pattantunk és keresztbe-kasul bejártuk Bécset a metróvonalak segítségével. Apropó, miért tiszták a bécsi metrók, miért nem tülekednek az utazó emberek és miért működik az, hogy egyesével jobbra húzódnak az emberek a mozgólépcsőn, és balra szabad utat hagynak annak, aki haladni akar???

Forrás: tumblr.com

Míg ott voltunk alig láttam szemetet az utcán (ott miért működik, hogy használják az emberek a kukákat?) és az egyetlen hangoskodásért, amit az utcán hallottunk magyar punkok voltak a felelősek. No comment.

Az adventi vásár hangulata elbűvölő volt. Kézművesáruk és kajastandok váltották egymást, voltak ott igen szép áruk és voltak ott is kevésbé szépek, és összességében azt mondhatom, ha az egyik vásárt láttad Bécs egyik részén, akkor az összeset láttad.

Ami az érdekes volt, az, hogy milyen kultúráltan szórakoztak az emberek, nem lökdösődtek és nagyon környezettudatosan oldották meg ezt az egész vásárosdit. Karácsonyi kerámia bögrékben kínálták a forralt bort, amiért letétet fizettél. Ha visszavitted visszakaptad a pénzed, ha nem, eltehetted emlékbe. Tök szupin működött, ezzel a vásár végén hegyekben álló műanyag poharak kérdését is megoldották. A kajastandok láttán erősen megindult a nyáltermelése az embernek. A gyönyörű sonkáktól és kolbászburgereken keresztül a nutellás marcipán gofriig mindenki megtalálhatta a fogára valót, és nem érezted, hogy rossz terméket sóznának rád.

(A minap mesélte valaki, hogy valamelyik kolbászos fesztiválon az egyik cég 2 standot is állított, ugyanazazt a kolbászt az egyik helyen sima kolbászként, a másik helyen jóval drágábban mangalica kolbászként árulta. Amikor pedig rákérdezett az illető, hogy ezt mégis hogy, a válasz az volt, hogy próbálkozunk...)
A másik, amit még mindenképpen említeni szerettem volna az a mosdók állapota. Bármelyik kávézóban, cukrászdában,pékségben használtuk is a mosdót sírni lett volna kedvünk. Azon túl, hogy fel voltak szerelve a mosdók mindennel, még tiszták is voltak. Az ember egyáltalán nem félt tőle, hogy ha közelebb merészkedik a wc csészéhez lerohadna bármilyen testrésze. Hazafelé bezzeg a Nyugati melletti csilli-villi új kávézós pékségben, ahol közel 1000 Ft-ot fizettem két hosszúkávéért, amihez még tejet sem kaptam, ott ismét pofán csapott a magyar valóság, hogy se szappanra, se wc papírra nem telik a drága kávé árából. Nesze neked magyar valóság.

Forrás: tumblr.com

Na de azért, hogy jó dolgokról is írjak, még egyszer tuti vissza kell mennünk ide, mert nem sikerült bejutni sem a legjobb wiener schnitzelt kínáló helyre (a pincér tökéletes high english-el közölte velünk, hogy sajnos egész napra egyetlenegy üres asztaluk sincs), sem a Demel cukrászdába, ahol hossszú sor fogadott minket a bejárat előtt. Ennek ellenére itt egyszer mindenképpen ennünk kell majd egy bármilyen süti csodát. 

Forrás: iskolaikirandulas.hu

Jaj és nézzétek mit találtam! Legalább lesz mit kiraknom karácsonykor. Ez egy 1000 darabos puzzle, aminek két része is van, ez épp a második, majd az elsőt még meg kell szereznem valahonnan. Úgy örülök neki, ezt kirakom és tuti fix, hogy megy bekeretezve a falra. :)

Forrás: ebay.de