Tokió jövünk 1.rész

Érdekesen indult ez az utazás, de használhatnám a stresszesen jelzőt is. Indulás előtti héten még antibiotikum kúrán voltam, olyan gyönyörűen elment a hangom, indulás előtti napon pedig törölték a lefoglalt szállásunkat. Ohh igen...

Szóval indulás előtt reggel hétkor jött a férjemtől a telefon, hogy ne izguljak, de nagy gáz van, törölték a szállásunkat, de pánikba esni nem kell, mert megoldjuk, már dolgozik a problémán. Az történt, hogy Agodán foglaltuk le a szállásunkat és valamilyen informatikai probléma miatt nem kaptuk meg időben az "erősítse meg foglalási szándékát emailüket", hanem a "szállását töröltük, mert nem erősítette meg foglalási szándékát" témájú levéllel egyidőben sikerült kézhez kapnunk. A hotel nem tudott semmiről, ott csak azt az információt közölték, hogy az Agoda törölte a foglalásunkat, az ügyfélszolgálatán tudunk panaszt tenni.

 Még jó, hogy nem vagyok az az aggódós fajta (aki ismer, tudja, hogy mennyire nem :D), mert csak az akadályozott meg, hogy teljes rettenetben kiugorjak az ágyból, miközben a sikítófrász kerülget, hogy még nem ébredtem fel teljesen. Agyamon végigfutott a befizetett jegyek, kirándulások sora, a repjegy (még jó, hogy egyikünk sem az a durr bele típusú ember és szinte minden már előre ki volt fizetve, le volt rendezve) és inkább nyeltem egyet és főztem egy kávét. Kávé nélkül nincs problémamegoldás. Mondjuk semmi más sem nagyon. Végül is a nagy kapkodásban találtunk egy másik szállást, amit a pénztárcánk is elbírt még, és lefoglaltuk sebtiben, hiszen nem egészen 20 óra múlva útra szándékoztunk kelni. Igazából az volt a legfontosabb, hogy legyen hol aludnunk, a többi adva van, úgy már boldogulunk. Gondoltuk mi naívan, de erről még később. A legszűkebb keresztmetszet egyébként is végig a szállás volt, ugyanis nem elég, hogy cseresznyevirágzás idején készültünk meglátogatni Tokiót, de ez most egybeesett az ausztrál szünidővel és húsvéttal is.

Szállás lefoglalva, ráncok kisimítva (félig, mert jajmileszebből), mikor is megkaptam az üzenetet, hogy a járatunkat törölték, amiért is szíves elnézésünket kérik. Jaj. Pánikgomb újból bekapcs, miajóistenezmármegint, istenemcsakegyszerérjünkoda. Tulajdonképpen, mint utóbb kiderült, igazából csak a járatunkon módosítottak és nem Sydney-Gold Coast-Tokiót repültünk, hanem Sydney-Cairns-Tokiót. Mikor rámentünk az emailben megjelölt linkre, akkor már látszott, hogy miről is van szó, de addig öregedtünk mindketten egy újabb 5 évet. Ezúton is közölném a légitársaságokkal, hogy talán ráférne a járatmódosító sztenderd emailükre egy ügyfélbarátabb és fiatalontartó frissítés.

Az utazás szerencsére minden bonyodalom nélkül lezajlott, talán csak annyi történt, hogy a férjem telefonjában lévő sd kártya elfelejtett funkcionálni és persze mindezt a reptéren. Még szerencse, hogy volt nálunk másik telefon és fényképezőgép is, szóval ez a kis probléma már igazán nem tűnt olyan nagynak az előző problémák fényében, pedig felettébb bosszantó volt, pláne, hogy még el sem indultunk.

Ezek után mi mást tehettünk volna, minthogy feltettük a hurrá nyaralunk mosolyunkat, és elrepültünk Tokióba.
:)

Forrás: https://giphy.com/gifs/landscape-paisagens-eye-glasses-vBMzK6KN6M6zK