Az üzenet

Amikor valaki eljön minket meglátogatni, az első, ami szemet szúr neki a csodálatos környezet és a tisztaság mellett, az az, hogy milyen kedvesek az emberek. Mindegy, hogy boltba, kávézóba vagy moziba megy az ember, mindenki (általánosságban,  mert azért itt is vannak kivételek morcos emberek személyében) kedves, mosolygós, nem nyűg neki a saját munkája. Mert egy pincérnek az is hozzátartozik a munkájához, hogy kedvesen vegye fel a rendelést és széles mosollyal tegye aztán le az ember elé. Zárás előtti utolsó pillanatig töretlen ez a kedvesség és még zárás előtti percben is mosollyal kérdezik, hogy segíthetnek-e. Amikor szabadkozol, hogy elnézést, most látod csak a táblán a kiírást, hogy bizony alig egy perc múlva zárnak, akkor beljebb tessékelnek, hogy te még időben vagy és utánad húzzák le a rolót. Nem annyira nehéz ehhez a jó bánásmódhoz hozzászokni :)

Volt olyan is, hogy amikor beültünk egy helyre ebédelni, iszonyatosan rossz kávét hoztak ki. Mondjuk ki, ihatatlan volt. Lehet, hogy új volt az, aki készítette és még csak a betanulás fázisában volt. Amikor fizetésnél közöltük, hogy minden csodás volt leszámítva a kávét, mert az valami borzalom volt, szó nélkül húzták ki a kávét a tételek közül. Szóval alapvetően jól és olajozottan működik minden.

Hogy alapvetően ez a kedvesség, mivel van összefüggésben, még nem jöttünk rá. Lehet az, hogy itt jobban, magasabb életszínvonalon élnek az emberek, fizetésük nagyobb részét tudják önmagukra vagy akár pihenésre, rekreációra fordítani, nem okoz annyi fejtörést, sőt a legtöbbjüknek semennyit, hogy miből is oldják meg az életet. Lehet, hogy tradíció kérdése. Lehet, hogy ez ivódott beléjük az évtizedek alatt. Lehet, bár azt azért ne felejtsük el, hogy Ausztrália nagy olvasztótégelye a népeknek, tehát eléggé sokszínű a társadalom és a világ minden tájáról találhatunk itt embereket, akik nem feltétlenül ezt hozták a kultúrájukból magukkal. Akkor ez viszont azt jelent, hogy a dolog tanulható. Örülnék, ha így lenne, mert ez azt jelentené, hogy még számunkra is van remény. Mármint Magyarországnak. Bár mikor legutóbb otthon voltam, abszolút fel voltam készülve a legrosszabbra. Mindenkitől azt hallottam, hogy mennyi udvariatlan, besavanyodott emberrel találkozni mindenhol. Bunkók a patikában, a pénztárban, az éttermekben és a munkahelyeken. Megmondom őszintén, hogy direkt lestem az alkalmakat, mikor és hol találok "bunkó" embereket, miközben otthon egy csomó dolgot ügyintézem. Gondoltam, majd jól kibeszélem itt őket a blogomban, legalább lesz téma, amit boncolgathatok a következő bejegyzésemben.

Forrás: https://www.pinterest.com.au/pin/421860690072569767/

Nos, nem lett belőle bejegyzés, mert kapaszkodjatok meg, csupa kedves emberrel találkoztam. Hihetetlen nem? Pedig voltam én aztán mindenhol. Voltam órásnál elemcserén, vettem egy másiknál óraszíjat, voltam gyógyfüvesnél, varrónőnél, bankban, kávézóban, vásároltam élelmiszerboltban is, úgyhogy jó sok pénztárossal is kapcsolatba kerültem. Még abban a cipőboltban is voltam, amiről az a hír járja, hogy tele van flegma eladókkal, még ott is minden rendben volt. Persze nem mondom, az egyik bankban sikerült kifogni egy flegma ügyintézőt, de hála az égnek és több másik segítő embernek (aki magára ismer itt, annak mégegyszer hála és köszönet!) az a történet is szépen kikerekedett a végére. Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt hiszem azt, hogy lehet (vagy több, mint lehet), hogy mi is hatással vagyunk arra, hogyan viszonyulnak hozzánk. Én biztos vagyok abban, hogy 2 éve annyi mosolygós emberrel vagyok körülvéve, hogy jócskán vesztettem abból a savanyúságomból, amivel az arcomon én is jártam keltem az utcán. Lehet, hogy mosollyal felvértezve mosoly lesz a reakció is. Itt szokás, hogy mikor postán, kávézóban egy pénztárnál fizetésnél távozol, megköszönöd a segítséget és további szép napot, estét, bármit kívánsz. Én mindenhol így köszöntem el és mindenhol viszonozták is, sőt, úgy vettem észre, hogy nagyon jól esett ez mindenhol, mindenkinek. Még a Tesco-ban is mosolyt csaltunk Öcsivel a fáradt diákpénztáros arcára ezzel a módszerrel. Ugye, hogy így volt?

Forrás: https://www.pinterest.com.au/pin/684758318314439200/

Na de tulajdonképpen teljesen eltértem attól a sodrásiránytól, amerre ezt a bejegyzést kanyarítani szerettem volna. A bejegyzést kiváltó ok tulajdonképpen, Kismókus tanárának egy tegnapi üzenete lett volna. Merhogy az első szemen szúrást :) követően, a másodikat, - vagy akár nevezhetjük második sokknak is -,  általában az okozza, amikor valaki szembesül azzal, hogy milyenek a tanárok az iskolában. Nem zöld hajúak vagy egyszeműek, mint ahogy a felvezetésemből gondolnátok most logikusan. Neeeem. Ennél furcsábbak. Mosolyognak hétfő reggel, látszik, hogy szeretik a gyerekeket, sőt, nem általlanak a gyerekek kedvére tenni, csak, hogy boldogabbnak lássák őket.

A kép az egy évvel ezelőtti jótékonysági futóversenyen készült, ahol a tanárok egy csoportja Wally-nak öltözött. A Where is Wally a gyermekek körében nagyon népszerű keresgélős könyv.

Annyi rémhírt hallok mostanában arról, hogy a tanári hivatás elvesztette a báját, játékosságát és a tekintélyét. Sokan csak azért mennek tanárnak, mert bár utálják a gyereket, de ez maradt és valamiből élni kell. (Itt most megint tisztelet a kivételnek, mert szerencsére vannak még jó tanárok és nem is egyet volt szerencsém élőben is megismerni közülük.) Szomorú ezeket a dolgokat hallani, mert egy jó tanár örökre a diák fejében marad és örökre elkísér a tanítása, jósága, amit az évek alatt kapunk tőle.

Szóval az üzenet, ami annak a gondolatnak a megindítója volt, hogy újból bejegyzést szeretnék írni olyan sok idő elteltével. Kismókus tanárának volt a születésnapja pénteken és ennek örömére a szülők összedobtak egy kis pénzt, hogy a tanárnak egy nagyobb, közös ajándékot tudjunk venni. Ez láthatóan a világ majdnem legtávolabbi pontján is úgy működik, mint nálunk. Meg is köszönte, még ez is stimmel. Sokan voltunk már tanúi ennek, akár gyerekkorunkból, akár most már a mi gyerekeinkkel, hogy felköszöntjük a tanárt valamilyen apropóból, puszi-puszi, köszönöm, nagyon kedves tőletek és maximum ennyi. 15 másodpercet vesz igénybe körübelül a fent vázolt eseménysorozat. Ez az üzenet pedig, amit megosztok veletek, ezen felül még kb. 2-3 percet, de annyira jóleső és annyira kedves, hogy szerintem maximálisan megérte a ráfordított időt, mert 24 másik gyereknek és szüleinek okozott további kedves perceket.

Good morning student and parents, 
I would like to say a very BIG thank you to all the 2L families who made my birthday on Friday an extremely special day! I feel very lucky to have spent a large part of my day with 24 beautiful students who are always a delight to be teaching.
I am also extremely grateful to all the 2L families for your beautiful gift. Your generosity is very much appreciated and I feel also happy to be a part of a wonderful community. I couldn't wipe the smile off my face all weekend!
Here are a few snaps of some activities we did in class last week.
We saw Healthy Harold on Tuesday, he's very silly! We learnt about making healthy choices.
And on Miss Leary's birthday, we had a special Maths lesson. We measured the length of lolly snakes. Some were missing their heads or tails. can you guess where they went missing? We reunited the snakes with their missing body parts at the end of the lesson.
Reminder:
This Friday is Jeans for Genes Day.
The students are encouraged to wear denim and donate a gold coin to help the Children's Medical Research Institute.
Have a lovely week!
Miss Leary


Nyers fordítás, csak a lényeg kedvéért:

Jó reggelt diákok és szülők, 
Szeretnék hatalmas köszönetet mondani a 2L családjainak, akik pénteken különlegesen széppé varázsolták a szülinapomat. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a napom nagy részét 24 gyönyörű diákommal tölthettem, akiket mindig öröm tanítani. Ezen kívül rettenetesen hálás vagyok még a csodálatos ajándékért. Nagyra értékelem a nagylelkűségeteket és boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű közösség része lehetek. Egyész hétvégén nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról.

Itt van még pár szösszenet az elmúlt hét történéseiből:
Kedden Healthy Haroldot néztük meg, aki igazán bolondos. Az egészséges döntésekről tanultunk tőle.
Miss Leary születésnapján pedig különleges matek órában lehetett részünk. Kigyó alakú gumicukrok hosszait méregettük. Némelyiknek hiányzott a feje vagy a farka. Van elképzelésetek arról, mi történhetett velük? Óra végén a gumikígyókat egyesítettük a hiányzó részeikkel. 
:)
Emlékeztető:
Ezen a pénteken Farmer a génekért nap lesz. (Ez egy jótékonysági kezdeményezés, ami az Egyesült Királyságból indult. Ilyenkor pénzt gyűjtenek olyan gyerekeknek vagy családoknak, akik genetikai rendellenességgel élnek, vagy olyan intézményeknek, akik élen járnak a genetikai rendellenességek kutatásában.)
A diákokat kérjük, hogy viseljenek farmert és ajánljanak fel egy arany érmét (1 vagy 2 dollárost) a Children's Medical Research intézmény részére.

Csodálatos hetet kívánok!
Miss Leary