Utunkat Budapestről kezdtük meg 5.-én este 7 órakor indult a repülőgépünk Frankfurtba. Az 1 óra 20 perces utat a gép 20 perc késéssel tette meg egyéb időjárási tényezők miatt, így nem volt mese, leszállás után át kellett vágtáznunk Frankfurt nem kicsi repterén, mert 40 percünk volt, hogy megtaláljuk a terminált, ahonnan tovább ment a gépünk Szingapúr felé. Sikerült, egész jó időt futottunk, mert beszállás előtt még a mosdóba is sikerült betérnünk. A második út Frankfurt és Szingapúr között hála a jó égnek teljesen eseménytelenül telt. Nagyon kedvesek voltak a stewardess-ek, egyenruhájuk és udvariasságuk abszolút az ázsiai kultúrát varázsolta elénk. Kaptunk vacsorát és reggelit is a gépen, és határozottan finom volt mindegyik.
Előttünk a székbe beépítve monitorok voltak, így filmnézéssel, játékkal, zenehallgatással tették könnyebbé az egyébként hosszú repülést.
Helyi idő szerint másnap délután 16 óra körül értünk a 31 fokos Szingapúrba. Nagyon fura élmény volt, egyrészt azért, mert ellopott az utazás tőlünk jó pár órát, másrészt mert mínusz 2 fokból indultunk.
Szingapúr
"Mert a felhők felett mindig kék az ég..."
A szingapúri reptér gyönyörű, félig szőnyegezett, és ezért meglehetősen csendes. A hangszórókból andalító chill out zene szól, és ez az egészet nagyon békéssé varázsolja. Mozitermek, bowling lehetőség, lepkeház és úszoda teszi kellemesebbé a várakozást. Az első emeleten pedig legalább 10-15 különböző ázsiai büfé várja az éhező utasokat. Sajnos az, aki nem szereti az ázsiai ízeket, mindösszesen a Burger King kínálatából választhat.
A szingapúri reptér ablakából a terminálok között közlekedő kisvonat
A szingapúri Changi reptér belseje, ahol a szőnyeg véget ér...
A várakozás eseménytelenül telt, mindösszesen a gyerek hátizsákját sikerült elhagyni a reptéren, amit aztán szerencsére megtaláltunk és vissza is kaptuk, igaz a rendőrség minden létező adatot elkért hozzá. Szóval már ott is ismernek minket. :)
Helyi idő szerint este 20 óra után indult tovább a gépünk Sydneybe. Ami itt fura volt, hogy helyi idő szerint reggel 7 órára értünk Sydneybe úgy, hogy mindösszesen 7 óra pár percet repültünk. Este 10-kor kaptunk vacsorát a gépen, és kb. 5 óra múlva (a szervezetednek kb hajnali 3-kor, nekünk meg már kitudja, annyira felborult az időérzetünk) reggelit szolgáltak fel. Fura volt. Reggel 7 óra után meg is érkeztünk Sydneybe. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert csak 20 fok és eső fogadott minket. Így legalább csak 20 fok eltéréssel kellett az otthonihoz képest első nap megbírkóznunk.
Ezzel a repülővel érkeztünk az aznap esős Sydneybe
Utána már minden gördülékenyen ment. Jöttek értünk a reptérre, elvittek a szállásunkra, ahol a kedves házigazdánk fogadott, majd mivel nehéz félévet zárt az egyetemen, ezért ő el is utazott Balira. Nehéz itt is az egyetemisták sorsa...
Még aznap délután, bár már mindenki KO volt, hisz 10 órát vesztettünk el valahol útközben, bementünk a belvárosba busszal, elintéztük a helyi telefont és a bankszámlanyitást. Csak annyira voltunk fáradtak, hogy míg a férjem intézte a bankban a dolgot, én a gyerekkel az ölemben elaludtam a kanapén a bankban. :) Úgyhogy a szállásra visszaérve senkit nem kellett altatni. 12-14 órát aludtunk egyhuzamban, így reggelre már egész emberi kinézetünk lett. Nem mondom, hogy nem vagyunk már álmosak, de egész tűrhető, ahhoz képest, hogy van akinek a jetlag egy egész hetét is tönkre tudja tenni.
Első benyomás alapján a város kicsit kaotikus, kicsi a nagy, romos az új mellett. Jobb oldalon vezetnek, ami elég ijesztő. Fura, hogy gondolkozni kell, melyik oldalon kell felszállni a buszra, ha adott irányba szeretnél menni, fura, hogy a körforgalomba balra kell behajtani, fura, hogy először jobbra kell nézzek, ha lelépek a járdáról.
Az emberek nagyon kedvesek. Mindenhol a "Hello, how are you" fogad minket és mindenki mosolyog. Tegnap amikor a busszal mentünk be a belvárosba, akartunk venni a buszsofőrnél jegyet. Alapvetően kártyát használnak jegy helyett az emberek, azt csipogtatják le és felszállásnál és az számolja nekik, hogy mennyit is kell fizetni az utazásért, majd az vonódik le egy előre feltöltött keretből. De mivel nekünk nem volt ilyen kártyánk még, ezért maradtunk a jól bevállt jegyvásárlási szándéknál. Sajnos nem volt apró pénzünk, a sofőr pedig nem tudott visszaadni, ennek ellenére kedves mosollyal tessékelt be minket a busz belsejébe és egy laza vállrándítással közölte, hogy mindegy, akkor most nem fizetünk.
Papagáj a mellettünk lévő fán
Ma pedig mi történt velünk? Elmentünk valami ehetőt vásárolni, mert már az éhhalál szélén álltunk és 3 napja csak vackokat ettünk. Kb 2 kilométerre találtunk egy szupermarketet, ahonnan caplatunk nagy csomagokkal hazafele. Egyszer csak jön egy fickó, éppen indul valahova a kocsijával, és barátságosan megkérdezi, hogy itt lakunk errefele? Mondtuk, hogy igen, egy kicsit arrébb, mire megkérdezte, hogy elvihet-e minket? Ez most komoly?!? Ez itt így működik?!? Persze örömmel elfogadtuk, mert írtó nehéz volt a cuccunk, így pár perc alatt hazaértünk és még a hazatúrát is megúsztuk. :)
Egy ismerősünk mesélte, hogy valamelyik írtó meleg nap a munkájához pakolta ki a cuccát az autóból, dőlt róla a víz. Majd ismeretlenül odalépett hozzá egy férfi, és megkérdezte, hogy nem kérne esetleg egy jégkrémet? Ismerősunk leesett és elgurult állal közölte, hogy persze, miért ne, ha már ilyen kedvesen kérdezik. Erre a fickó a szatyrából elővett egy jégkrémet és mosolyogva átnyújtotta. Hogy mik vannnak....
☺
VálaszTörlés