Aki keres, talál is?

Még csak a hatodik napja vagyunk itt, de albérletet kell keresnünk, mert ezen a helyen, ahol most vagyunk, nem maradhatunk csak február 7.-éig. Három hetünk van, hogy találjunk valamit és a helyzet nem egyszerű. Elkezdődött a versenyfutás az idővel. Itt Ausztráliában megkeresed az interneten azt az albérletet, amelyik tetszik neked. Jelzed email-ben a szándékodat, hogy érdekelne a kégli. Ha ez megvan, és kellő számú jelentkező összegyűlt, kiírnak egy időpontot, amikor meg lehet tekinteni a lakást. Erre általában negyed óra áll rendelkezésedre. Az adott időpontban, még a járdára is kitesznek egy kis kék-fehér táblácskát (olyasmit kell elképzelni, mint a "Vigyázat, csúszós padló"), hogy biztosan tudd, hol az ingatlan, amit meg lehet tekinteni. Rengeteg az ingatlanügynökség és nagyon gyorsan pörörg az ingatlanpiac. 

Mi jelenleg Maroubra Beach-en lakunk, ez Sydney keleti része. Sok a strand, kisvárosi a környezet, viszont a lakásárak elég magasak (500 $ per héttől határ a csillagos ég), ugyanakkor európai szemmel igen lepukkantak a házak. Ez így most persze elég hülyén hangzik, ezt én is tudom, de komolyan mondom rettenetesen megdöbbentünk, mikor először szembesültünk a dolgokkal. Most ez komoly? Ilyen Sydney, a nagy világváros??? Igazából nem érdekli őket a lakás berendezése, állaga, sötét-e vagy világos. Iszonyatosan funkcionálisan gondolkodnak. Mindegy, hogy folyik vagy csepeg a csap, ha jön belőle a víz. Mindegy, hogy a linoleum ragasztás nélkül van a padlón, mindegy, hogy lekopott a zománc a kádról, vagy a teljes vakolat a ház faláról. Pedig a fizetésükhöz képest, elenyésző költséget emésztene fel, ha ezeket rendberaknák. Európai szemmel ez több, mit ijesztő. Az ingatlanos mondta, hogy ha valamilyen jó házat látunk, az tuti fix, hogy nem helyi erőé, hanem valamilyen európai családé.Tegnap néztünk két ingatlant. Az egyik olyan 70-es évekbeli munkásszálló érzetet keltett, természetesen jelenkori szemmel nézve és nem fénykorában. A másik, nos a másik annyira tré volt, hogy megnéztük a lakásajtót, és úgy döntöttünk, hogy na ide nem, inkább megyünk a híd alá lakni. A lépcsőházban is fütyült a szél, és kb. a miskolci Avas lakótelepre tudtam róla asszociálni.

Felvettük a kapcsolatot egy magyar ingatlanügynökséggel, hogy segítsenek nekünk ingatlant találni. Ők az északi oldalon dolgoznak, úgyhogy átbumliztunk alig másfél óra alatt a másik oldalra.

Circular Quay

Circular Quay

Én mindig azt hittem, hogy az Operaház fehér, és ez bizony barna...

Apropó közlekedés. Nagyon jó Sydney közlekedése. A buszok sűrűn jönnek, és egy mobil applikáció segítségével simán nyomon lehet követni, hogy lehet egyik helyről a másikra eljutni, sorol több opciót is, mutatja az árat és az időráfordítást is, amit az utazásra kell szánni. Egyszerűen használható, roppant okos találmány. A buszon, ahogy már azt korábban írtam, kártyával lehet utazni. Felszálláskor és leszálláskor csippantani kell. Mondanom sem kell, senki nem felejti el használni a kártyáját. A buszsofőrök kedvesek és segítőkészek. Ha idősebb ember száll fel a buszra, mindig megvárják, amíg az helyetfoglal. Nagyon szimpatikus, hogy roppant kulturáltan tudnak közlekedni és utazni, bár nekem ez a jobboldali vezetés még mindig hajmeresztő, és még mindig nem látom át, hogy melyik oldalról is megy a busz, amikor megyek valahova.

Szóval akkor vissza az északi oldalhoz. Hát, mit mondjak. Megérte. Teljesen más a légkör, a házak is szebbek, és hát ugye, át kellett hozzá kelni a kompon az operaház mellett. :)
Az ügynökség azt mondta, hogy ez az a környék, ami olyan, mint Budapesten a Rózsadomb. Ami viszont a megdöbbentő, hogy semmivel nem drágábbak az ingatlanárak, cserébe szebb a környék és jobbak a lakások. Lényeg, ami a lényeg, azt hiszem az északi oldalon folytatjuk tovább a lakáskeresést.