November

Már régóta motoszkál bennem, hogy írni kellene novemberről, egész egyszerűen annyira szürreális élmény. 34 év alatt szinte belémégett, hogy a november az szürke, hideg, nyálkás, nemszeretem hónap, olyan, amikor az embernek kedve sincs kimászni a jó meleg ágyból, nemhogy munkába indulni, vagy valamilyen értelmes szociális tevékenységet végezni. November az a hónap, amit az ember vár, hogy elteljen, és végre jöjjön a december, amikor legalább egy kis izgalom, ha más nem az ünnepek miatt, és a jól megérdemelt év végi pihenés jut osztályrészül az embernek.

Ehhez képest, most november van és virágzik a Jacaranda, ami olyan elképesztően szép, hogy a fényképek csak nehezen tudják visszaadni a színét, virágillat száll a levegőben, jólesik a jéghideg gyömbérsör és a jégkrém, nyírják a kutyabundákat, vállpántos ruha alá kap a meleg szellő, és forróságot enyhít a kellemesen hűvös tengervíz. NOVEMBERBEN!

Jacaranda

Még mindig él a képzavar a fejemben, valahányszor ránézek a naptárra, hitetlenkedve állapítom meg, hogy november van. Valahogy ez az oximoron nem akar feloldódni a fejemben. Azt hiszem ennél már csak a 40 fokban karácsonyozás lesz agyamentebb dolog. Persze nyilván az otthoni hidegből sokan szabadulnának egy kicsit ide a jó melegbe, hiszen most Ti fáztok és nekünk van melegünk, de félek tőle, hogy az ünnepek nem lesz ugyanolyan a hideg és a délutáni sötétség nélkül, hisz sem az ünnepi kivilágítás nem működik akkor, mikor este 8-ig világos van, sem a mézeskalács sütése nem annyira izgalmas a túlhevült konyhában. Mindenesetre kiváncsian várom a karácsonyt, hogy sikerül hangulatot teremtenünk. Valószínű, hogy életem egyik olyan emléke lesz, amire még 80 évesen is emlékezni fogok, feltéve, ha megérem és nincs Alzheimerem.

Ui: Boldog szülinapot Kismókusnak, aki ősszel született egy igen hideg napon, de aki életében először tavasszal ünnepelte a szülinapját.