2016. november 24., csütörtök

Magány

Az a baj a magánnyal, hogy lesből támad és sosem akkor, amikor számítasz rá. Mikor már elég erősnek érzed magad, akkor egyszer csak rádugrik a sötétből, elkezdi marcangolni a szívedet és nem ereszt. Először csak körbeszimatolja, majd fájdalmasan körétekeredik, hogy szinte már fojtogat.
Azután megrágja, majd unottan kiköpi, mert ezt a szívet már ismeri, sokat találkozott vele az elmúlt év során és még tudja, hogy jó pár látogatáshoz lesz szerencséje, ezért dialadittasan elsétál, de egy utolsó pökhendi pillantást még vet hátra, kaján vigyorral mintha azt kérdezné, ugye tudod, hogy nemsoká' újra eljövök?

3 megjegyzés: